Aki már elérkezett oda, hogy egy grafológiát tárgyaló könyv bevezetését kezdi olvasni, tehát aki már komoly érdeklődéssel fordul a grafológia tudománya felé, nem is szólva arról, aki már rendelkezik grafológiai olvasottsággal, az túl van azon, hogy az íráslélektani analízist valami misztikus eljárásnak képzelje, jóslással, jövőbelátással, kártyavetéssel és ezekhez hasonlókkal vegye egyforma megítélés alá. Felmentve érzem tehát magam az alól, hogy a grafológia komolyságára rámutassak és a grafológia fogalmához tapadó hamis elképzelésekkel szembeszálljak.
De akinek nincsenek is kételyei a grafológiával szemben, annak is lehetnek kételyei önmagával szemben. Ha komoly érdeklődéssel fordul is a grafológia felé, szorongó érzés töltheti el, vajon elég erős és felkészült-e rá, hogy bele tudjon hatolni, fel tudja fogni, meg tudja tanulni.
Ezeket is megnyugtathatom. Megtanulni, megszokni csak az írás megfigyelését kell, kifinomult szemmel azután könnyű az írásban megmutatkozó, az írásban magát leleplező emberre következtetni.