Az elmúlt harminc éven végigvonul a jóléti állam válságáról, végéről, reformjáról, megmenthetőségéről szóló vita. A legutóbbi évtized pénzügyi és gazdasági válsága nyomán ez a vita újabb fejezettel bővült, amely a korábban kialakult szociális modellek megrendüléséről szól. Azt a hitet, miszerint az EU segít konszolidálni a korábban kialakult jóléti kapitalizmust, az elmúlt egy-két évtized tapasztalatai megingatták. Ebben a bizalomvesztésben négy "megatrend" játszik fő szerepet: a neoliberális globalizáció, a félkész európai valutaunió, a digitális-automatizációs forradalom, valamint az EU keleti bővítése. A kötet a gazdasági válságok, valamint a politikai integráció és a társadalmi kohézió meggyengülése közötti összefüggéseket tárja fel, a válságból való kilábalás stratégiáival együtt. A szerző úgy látja: Magyarország 2010-től fogva elkanyarodott az európai főáramtól - nemcsak közjogi értelemben és a kormányzati kultúra tekintetében, hanem a szociálpolitikában is. Éppen akkor fordult el a jóléti állam kiépítésétől, amikor az EU a szociális dimenzió megerősítését hirdette meg.