Nem váratlan hogy Merle megint váratlan ötlettel lepi meg híveit. Ezúttal klasszikus zárt közegbe ágyazza árnyképjellemeit, morális politikai, világnézetei, sőt filozofikus közölnivalóit, meglepő fordulatait, lírai jeleneteit: véges időben és térben - egy utasszállító repülőgépen, másfél napra tervezett időben - meghatározott számú ember repül Párizsból az ázsiai Madrapurba. Hamarosan különös jelek figyelmeztetnek rá, hogy rejtély fogja körül a gépet, az utasokat, magát az úticélt is. Valami ismeretlen de céltudatos erő irányítja az utasok életét. A feszült atmoszféra feszült élethelyzeteket teremt, megnyilatkoznak a nagyon különböző jellemek. A narrátor főszereplő, aki egy személyben megfigyelője és szenvedélyes résztvevője a történetnek, arra a következtetésre jut, hogy az élet mindenütt olyan amilyen, a halál ellen pedig csak egy orvosság van: a szerelem.



„Elkésett ​utas már nem is reméli, hogy útra kelhet. Kihalt repülőtér – éppúgy lehetne irdatlan vidámpark vagy melegház is. Sztrájk? Sehol senki: se légiszemélyzet, se utasok. Aztán a semmiből mégis egy bájosan személytelen stewardess. A formaságokat mellőzve, ugyanakkor ellentmondást nem tűrően kalauzol a fedélzetre. Türelmetlen utastársak: mindkét nembeliek, nációk tarkasága tart a rejtelmes Madrapur felé. Miféle új ígéret földje? A hétköznapi szituáció egyre nyomasztóbb. Aztán mintha kibújna a szög a zsákból: terroristák fognak fegyvert a többi utasra. Kiderül, hogy a pilótafülke üres, a távolból, ismeretlen központból vezérlik a gépet, amely időnként kietlen, fagyos tájakon landol: ilyenkor mindig kiszáll néhány utas. Önszántából vajon? A majomszerű alsó arctáját restellő, a felsőbbik emberszabására bezzeg rátarti utas úgy írja le percről percre a kalandos röpülést, ahogyan megéli: élénken észleli környezetét és a történéseket, de megfejteni őket képtelen… Robert Merle hosszú pályáján kivívta a magyar olvasók szeretetét. Ez az 1981-ben kelt regénye már nem sci-fi ízű, baljós előérzetei sajnos igazolódtak: világterrorizmus, klímaváltozás… Találó jellemzései, szellemessége annál nagyobb hálára köteleznek.”