Részlet a könyvből:
Az öreg templom harangjai, amelyek kétszáz-ötvenhárom évvel azelőtt tanúi voltak XIV. Lajos és Mária Terézia infánsnő házasságának, ezen a reggelen, 1912 szeptember 17.-ének reggelén, vidáman csendültek meg: egy kevésbbé királyi, de mégis előkelő esküvőre harangoztak. Hennebont kisasszony, a szép Isabelle Hennebont esküdött Paul de La Bohalle követségi titkárral, a tennis-champion és galamblövő-bajnokkal. Ez az esemény joggal okozott izgalmat Saint-Jean-de-Luzben. A korzikai baszkok rideg városa ebben az időben még nem volt divatos tengeri fürdőhely. Mindössze egy nagyon egyszerű kaszinója, egyetlen szállodája és egy tucatnyi, többnyire egészen szerény külsejü villája volt. Tehát egy házasság, amelyet Saint-Jean-de-Luzben kötöttek meg, minden bizonnyal diszkrécióra szorult. Mégis egész tömeg ember torlaszolta el a nagyuccát: fekete sapkás, barnára sült, kemény kötésü legények és hajlékony testü, finom arcélü leányok zsúfolodtak össze, nem is szólva az öregekről, akiknek arcszine olyan volt, mint a fából faragott régi szobroké