Tu­dunk-e egy­ál­ta­lán bár­mit is biz­to­san a fi­zi­ká­ban? Tény­leg min­dig meg­ma­rad az ener­gia? Igaz-e, hogy a mozgó test tö­me­ge na­gyobb, mint a nyug­vóé? Miből gon­dol­juk, hogy nincs éter? Mi kö­vet­ke­zik abból, ha meg­fi­gye­lik a Higgs-bo­zont? Le­het-e az euk­li­dé­szi geo­met­ria min­tá­já­ra a fi­zi­kát is axi­o­ma­ti­zál­ni? Bi­zo­nyít­ják-e a vi­lá­gunk fi­zi­kai pa­ra­mé­te­rei az in­tel­li­gens ter­ve­zett­sé­get? Ért­jük-e, hogy időn­ként miért cse­rél­nek egy­más­sal he­lyet vá­rat­la­nul a Föld mág­ne­ses pó­lu­sai? Mű­kö­dik-e még a tu­do­mány­ban az az elv, hogy,,az igaz­ság fon­to­sabb mint a siker"? Nem le­het­sé­ges-e, hogy va­ló­já­ban,,min­den más­képp van"? Ezek­ről a kér­dé­sek­ről szól Hras­kó Péter új esszé­kö­te­te.