"Palágyi Menyhért nemzeti volt, mélyen és igazán nemzeti akkor, amikor ezek a mai handabandázók még meg se voltak vagy javában úsztak a mindenkori árral és amikor a hivatalos tudomány vaskalapos egyetemi kizárólagosai mellőzéssel és üldözéssel, hallgatással és lenézéssel jutalmazták azt a magyar gondolkozót, akit néhány esztendő múlva a nagy német tudomány első emberei üdvözöltek mint a modern ismeretelméleti és logikai alapvetés mesterét, akitől egyik bírálója Kant tekintélyét kezdte félteni. Mert Palágyi Menyhért külön tragédiája volt, hogy filozófus akart lenni ebben a szerencsétlen országban, ahol csak politikával lehet érvényesülni és ahol politikát csinálnak mindenből a világon, még az egyetemi tanárságból és a filozófiából is." (Juhász Gyula, 1924)

A költő által így méltatott filozófus számos, a mai tudományos kutatások perspektívájából is inspiráló és előremutató elmélete közül egyik legeredetibbként emelkedik ki fantáziatana, ezen belül különösen a virtuális mozgás és a vak látás koncepciója, továbbá észleléselmélete és tudattana. Szintúgy eredetiek és filozófiailag termékenyek nyelvfilozófiai gondolatai és a téridőről alkotott fenomenológiai elmélete. A nemzetről, a szociális igazságosságról, valamint az európai identitásról szóló társadalomfilozófiai eszmefuttatásai pedig nem csupán teoretikus szempontból figyelemre méltók, hanem Európa mai problémáira tekintve is aktuálisak.

Kötetünk válogatást nyújt a száz év múltán ma Magyarországon még mindig nem eléggé ismert Palágyi Menyhért magyar és német nyelvű írásaiból: filozófiájából, esztétikájából, irodalomkritikájából és társadalomfilozófiájából.