Világunk és emberségünk a szaktudományok gondos munkássága következtében a létből kiszakított részegységek teljességét meghirdetve véglegesen elvesztette azt a fonalat, amely éltal a voóilágban az ember önmagát önmagához való viszonyában még értelmezni tudná. Soha az emberiség történelmében nem volt az ember olyan elhagyatott és kiszolgáltatott mint korunkban. A teológiai esztétika a kereszténységet megelőző korból olyan hősökre irányítja a figyelmet, akik egyszerűen teremtett mivoltuk transzcendentális valóságából képesek voltak tanúságot tenni az életről. Homérosz és Pindarosz világán keresztül az archaikus szemléletnek arra az evidenciájára szeretnénk rámutatni, amely a lét és az élet olyan benső valóságára nyit rálátást, amely a történelem bármelyik korszakában fellelhető és minden ember számára elgondolkodtató lehet.