A tudás útja az embert elvezeti oda, hogy megismeri a mikrokozmosz és a makrokozmosz közötti összefüggést, hogy szétoszthatja a természetbe, hogy elmondhatja, a világ melyik részéhez tartozik annak minden egyes orgánuma. Az ógermán mítosz így osztja fel Ymir óriást. Koponyájából a mennyország boltíve jön létre, csontjaiból a hegységek alakulnak ki stb. Ez a belső látásmód a mitológia ecsetelése. Az ezoterikus a világ minden részében valamiféle összefüggésre lel önmagával. Majd belső rokonlelkűség bukkan elő. Erről a látásmódról intenzíven kell gondoskodni. Ilyen intenzív gondoskodásra mutat rá az összes vallás. Ez az evangéliumokban is felbukkan.
Az ezotérikus így fogalmaz: a környező világ összes dolga, köve, növénye és állata tulajdon fejlődésének nyilvánvaló jele; nem létezhetnek, ha ezek a birodalmak nem lennének jelen. Ennek ismerete nemcsak annak érzetével tölt el minket, hogy e birodalmak fölé emelkedünk, hanem annak tudatosításával is, hogy nélkülük nem létezhetnénk.