"Az első kiadás előszavából tudjuk - írja Bóka László -, hogy műve hogyan született meg. »1946. év márciusában felszólítottak, hogy tartsak stúdiumaim e legkedvesebbje, az esztétika köréből tíz-tizenkét előadást. S én megpróbáltam...«
Az eredet ráüti bélyegét művére. Valami olyant örökít meg a könyv, amit sem a hangosfilm, sem a magnetofonszalag nem tudna ilyen teljességgel megmutatni: Füst Milán előadó-művészetét, szónoki tehetségét...
Művének legfőbb értéke az, hogy művész írta.
Művész, aki - bárkit s bármely művet választ is példának - elsősorban a maga alkotó gyakorlatáról vall, a saját műhelytitkait leplezi le. Jóllehet ez művének legnagyobb vonzóereje, hiba lenne, ha - meghatott indiszkréciónkkal - csak a szubjektív vallomásra figyelnénk, s nem vennénk tudomást a rendszerezés igényéről, arról a megrendítő folyamatról, hogyan próbál egy szisztematikus elme úrrá lenni önmaga elemi és ösztönös tehetségén."