A mester választ tanítványt, vagy a tanítvány választ mestert? Úgy gyümölcsöző, ha kölcsönös rokonszenv alapján történik mindez. A szépirodalomban ez az önkéntes oktató-nevelő feladaton alapuló viszony eleinte fokozottan érvé-nyes, majd fokozatosan alakul át szívélyesebb kollegialitássá, még szerencsésebb esetben örökbecsű barátsággá.
Hogyan történt az indulás éveiben? Milyen szellemi mankókra találhattam pályakezdésem idején, amikor elsősorban a poétika titokzatosnak tetsző rejtelmeivel kezdtem ismerkedni? Érettségiző diákként, baráti ajándékul verseskönyvet kaptam ballagásra. Négysornyi idézetből állt az ajánlás Váci Mihály Tiszta és jó című verséből: És érezzék egy kézfogásról rólad, / hogy jót akarsz és te is tiszta jó vagy; / s egy tekintetük elhitesse véled: / szép dologért élsz és érdemes élned!. Így kezdődött a varázslat az irodalom szentélyében.
Bárdosi Németh János, Vasadi Péter, Fodor András, Tandori Dezső, Ladányi Mihály, Tüskés Tibor és Bíró András kéznyújtása felejthetetlenül kísér végig a pályámon. Az idősebb, tapasztaltabb íróktól mindig sokat lehet tanulni; a költészetről folytatott levelezéseink, a személyes találkozások valós kézfogásai meghatározónak bizonyultak alkotótevékenységem során.
Rájuk emlékezem ebben a könyvemben, akik közül sajnos többen már csak tényleges szellemiségükkel lehetnek velem, s gyakran emlegetjük személyiségüket azokkal, akik jelenleg is élő kortársaimmá edződtek a létben.