"Egy erkölcsi célzatú szomorújátékokat író angol, Rowe, a tizennyolcadik század pirkadásán (1709) Shakespeare műveinek új, kritikai kiadásával az első követ teszi le a dráma brit óriásának Pantheonjához; egész munkásságát a magasabb emberi, keresztény erkölcs szolgálatába állító Tolsztoj a huszadik század hajnalán (1903) szigorú tanulmányban igyekszik lerombolni Shakespeare bitoroltnak bizonyuló hírnevét.
A két évszám közé szinte példátlannak mondható írói népszerűség, sőt kultusz helyezkedik el,a mely végeredményben Shakespearet a világ legnagyobb - s így sokszor utánzott, az európai művészet és gondolkodás minden, az emberrel foglalkozó ágán oroszlán-körmű nyomokat hagyó - drámaírójának keni fel megtámadhatatlanul szentté."