Szigethy Gábor írásainak hősei közismert és névtelen alakok - színészek, írók, tanárok és szellemi tartásukat nehéz körülmények között is őrző „osztályidegenek”. Vagy ’56 tragikus, elfelejtett, olykor névtelen hősei. Így kerülhet egymás mellé a színészóriás Csortos Gyula és a XVIII. századi tabáni poéta, Virág Benedek szellemalakja; Mezei Mária színésznő és egy hercegnő a kazánházból; Gábor Miklós és pár névtelen gyalogjáró diák Erdélyből. Vagy a száműzött színésznő és az ’56-os Márai. És Madách Imre és a zsoltárfordítók sokasága - Babits Mihály költészete és az ’56-ban szétlőtt magyar főváros.
Az esszék együtt olvasása egyszerre nyújt magyar irodalom- és színháztörténet, de korrajzot is a múlt század tragikus, küzdelmes középső évtizedeiről, személyes hangú életrajzi vallomással - és igazi kuriózumként számos, eddig nem közölt korabeli fényképpel, dokumentummal.
Szigethy Gábor (1942) színháztörténész, dramaturg, író szerkesztő. A Ruttkai-, Latinovits-, Dajka Margit- és Gábor Miklós-hagyatékok gondozója.