Húsz vagy még több év távlatából nézve alig fontos már, hogy Mózes Attila melyik műről, szerzőről, irodalmi jelenségről vagy csoportosulásról pontosan mit mond, vagy hogy értékítéleteit igazolta-e az utókor - többnyire igazolta. Egy recenzió, kritika, tanulmány vagy esszé általában nem azért élheti túl saját korát, mert állításai helyesek, hanem mert a szerző tisztában van az aktuális konjunktúra (hatalmi nyomás), az aktuális doktrína (intellektuális lazaság) és a divat (egzisztenciális kényszer) viszonylagos voltával, és miközben elemez, értékel vagy érvel, önálló szöveget hoz létre, amely kételyeit vagy igazságait a maga által teremtett viszonylatokban helyezi el, akkor is értelmes szöveg marad, ha az olvasó nem ismeri azt a művet, apropót, amely kapcsán létrejött.