Kiadó: Kortárs Kiadó / Természet- és Társadalombarát Fejlődésért Közalapítvány, Budapest, 2002 Ismertető: "De ​hát: ki a magyar?
Aki vállalja. Szóban és írásban makacs következetességgel mindig ezt válaszolta Illyés Gyula, aki egyébként egyik öregkori vallomásos verse értelmében arra vágyott, hogy e kérdéskört illetően ő legyen „a legmesszebblátó magyar”. Ez az aforisztikus tömörségű válasz értelemszerűen ugyanazt mondja, amit a magyar sors legnagyobb énekese, Ady Endre, 1909 őszén, néhány esztendővel „a nagy szétszóródás előtt”, s annak végzetes előérzetében így fejezett ki: „Kirabolt, szegény, kis magyar, / Kitárul afelé karom, / Kit magyarrá tett értelem, / Parancs, sors, szándék, alkalom”. (A tavalyi cselédekhez) – Ezekben a meggyőződéses hitekben olyan eszményi nemzetfogalom tükröződik, amit csakugyan mindenki magáénak vallhat, „ki tiszta ember és magyar” (Ady); vagy legalábbis kívánatos volna, hogy ez a minden embert megkülönböztetés nélkül magába foglaló szándék valóban a vérünkké váljon, teremtse meg, és életünk hétköznapjaiban is ez működtesse a nemzeti érzés erkölcsi és politikai kohézióját."- További ismertető: "Belelapozás".