A Föld áldott csodája, az esőerdő azért tökéletes, mert abban létrejött a vegetáció köztársasága. A faóriások fölsegítik a fényre a kúszónövényeket, a puhaszárú virágmilliárdot, s ha folyik is a kemény harc Napisten kegyeiért, titokzatos szimbiózisok jönnek létre a föld alatt, gumós gyökerek tekerednek egymásra, s kiszívják egymás mérgeit; fenn, a légben a virágpor végzi el igazságosan a megtermékenyítés isteni munkáját. Feltételezi a bibe a porzót, a tarka sziromlevél a szárnyas bogarat, a hatalmas törzs a repkényt. A dzsungel törvénye tehát nemcsak kíméletlen harc az életért, a fölülkerekedésért, hanem az egyedek, a fajok, a családok ölelkező szövetsége. Ne hagyjuk kiveszni a reményt: az irodalomban is így van ez. Az eposzok, a regényfolyamok, a novellagyöngyszemek, az ódák, a rapszódiák mellett van polgárjoga az esszének, a jegyzetnek, a kommentárnak, a glosszának, a fülszövegeknek, az irodalom nedvkeringését vizsgáló analízisnek is.