Hibridek című könyve a szerző Kaleidoszkóp-trilógiájának harmadik darabja. Az ebben szereplő írások által szőtt tartomány azonban kitágul. Ha az olvasót már nem köti le maradéktalanul az irodalomról való beszéd, ne csüggedjen, szóba kerül itt például a hűtőszekrény vagy az optikai médiumok viselkedésmintázata is. A hibridek elvileg szaporodásképtelenek a természetben, ám nem így a fantázia világában, a különnemű szövegszervező elvek párosítása pedig valószínűleg az irodalom egyik hajtómotorja. Vagyis ezek a tanulások nem életképtelen organizmusokat hoznak létre, hanem éppen ellenkezőleg: az egyik legtermékenyebb forrást biztosítják a hagyomány, az emlékezet jövőbeli folytonossága számára. Ha ez így van, akkor e kötetet "nemre", "fajra" való tekintet nélkül érdemes lehet fellapozni. Pláne az előzmények után.