könyvben szereplő tanulmányok a klasszikus modernség alapvetően irodalmi vonatkozású szimbólum-elméleteivel foglalkoznak, valamint azzal, hogy azok miként jelennek meg az egyes költői praxisokban. A bevezetőben és az azt követő tanulmányban az allegória és a szimbólum fogalmának megkülönböztetéséről, illetve „vetélkedésének” fázisairól esik szó, a következő egység az irodalomtörténeti értelemben vett szimbolizmus egyik legfontosabb alakjának, Stéphane Mallarménak hermetikus lírai szövegeit igyekszik újabb szempontokat figyelembe véve megközelíteni. A könyv utolsó egységének tanulmányai a magyar klasszikus modernség néhány fontos művében (Czóbel Minka, Ady Endre, Babits Mihály, Balázs Béla, Lesznai Anna szövegeiben) tetten érhető szimbolista poétika változatait, egyes megvalósulási lehetőségeit mutatják be.