Joó Tibor (1901-1945) filozófus, publicista, könyvtáros, egyetemi magántanár, Baumgarten-díjjal kétszer kitüntetett esszéista, a Nyugat, a Magyar Szemle, a Protestáns Szemle, az Athenaeum, a Századok, a Magyar Nemzet és más folyóiratok megbecsült munkatársa volt. Első feltűnést keltő és széles körben vitatott könyve, a Bevezetés a szellemtörténetbe 1935-ben jelent meg, melynek utolsó oldalai segítenek megérteni élete utolsó évtizedében írt műveit és magatartását.
Az 1945 után csaknem elfelejtett szerzőnek Ferenczi László az ezredfordulón esszémonográfiát szentelt. Az életmű fontosabb kérdéseit, értékelésének változásait a kortársak és az utókor kritikáinak tükrében kommentárokkal kísérve ismerteti. Az összehasonlító irodalomtörténet és történettudomány módszerével - analógiák és eltérések bemutatásával - tárgyalja azokat a kérdéseket, amelyek Joót és magyar, valamint határon túli kortársait foglalkoztatták. "Tudatosan vállalt korszerűtlensége miatt volt a maga idejében korszerű, és hajdani korszerűsége miatt ma is aktuális" - írja Ferenczi László posztumusz megjelenő könyvében.
Az utóbbi évtizedekben Joó Tibor több műve újra megjelent. Ismételten a tudományos érdeklődés körébe kerülnek életművében tárgyalt vagy azt érintő kérdések és alkotók.