Rendkívüli módon foglalkoztat az irodalmi mű (általánosabban: a műalkotás) viszonya a valósághoz, dolgozataim egyik központi fogalma: a valóságosság éppen ennek a viszonynak a pontosabb megközelítését célozza (bevallottan Magritte jeles szólása - ez nem egy pipa a pipa rajzára utalva - logikájának megfelelően), és ez a határozott gondolat végig ott motoszkál az egyes írásokban.

Kétségtelen, az írónak lehet olyasféle látomása is, amely a saját pályájának alakulását mutatja föl figyelmeztetőleg: óvakodj helyzeted túlbecsülésétől, az írói siker nem föltétlenül a tehetség, még csak nem is a teljesítmény függvénye, hanem - miként már céloztam rá - az úgynevezett irodalmi életben elfoglalt státusával, a mindenkori divatokkal, a politikai klientúra-küzdelmekkel, egyszóval: irodalmon kívüli dolgokkal magyarázható. Mi több, zajos közönségsikert várni színvonalas írói teljesítménytől - balgaság. A szokványos önvigasztalás, miszerint majd az utókor igazságot szolgáltat, hasonlóképpen lázálom.

Tartalomjegyzék:

Az irodalom mint Nagy Életjáték
5 Szerintem a világ 53 Egy regényíró védőbeszéde 69 Lóláb
195 Az unikornis másik szarva, avagy a realizmus silány valósága
209 Az allegóriáról - szertelenül 226 Fenyegető metafora 236 Sostenuto 264