""Bitó László kétkultúrás ember.
Ezt a kifejezést a stockholmi professzor, Klein György - Bitóval persze ismerik egymást, a jó emberek mind ismerik egymást - használta először. Azt jelezte ezzel, hogy a humán kultúra emberei nagyon ritkán ruccannak át a természettudományok terrénumára. Fordítva viszont ez nincsen így: a természettudósok zöme, és - tegyük hozzá - értékesebbje otthonos az irodalom, a klasszikus zene, a színház, a képzőművészet világában is."

"Bitó kétkultúrájú ember, vagyis hogy egy.
Gyermekkorában író szeretett volna lenni, de mire eszmélhetett volna, már ki is telepítették a családjával. Később a komlói szénbánya aknáiban, csilletolás közben spekulálhatott az emberi sors forgandóságán. Ötvenhatban elköszönt hazájától, [a Bard College-ban megkezdett] tanulmányait a Columbia Egyetemen komplettírozta, hogy aztán kutatóorvosként a zöld hályog gyógyításában érjen el páratlan eredményeket. Ezek alighanem annak köszönhetők, hogy ő gyökeresen másképpen közelítette meg a problémákat, mint társai; tipikus emigráns-hozzáállás ez, a számkivetett, a deportált, a -más-, a -csak magára számító ember- mentalitása. Hitt igazában, mert hívő ember, de olyan hívő, aki a felvilágosodással, a racionalizmussal nem szakított soha. Bitó ésszel hisz.
A rendszerváltás után úgy döntött, a kalandot választja: hazajött. Itthon kétirányú tevékenységet fejt ki. Egyrészt - talán az Amerikában töltött évtizedek után erre kicsit megszomjazva - roppant intenzív társasági életet él. Másrészt pedig ifjúkori álmát megvalósítva: ír; cikkek, tanulmányok, esszék után és mellett regényeket is".
Részletek Bächer Iván A Könyv, másképpen című írásából (Népszabadság, 2012. január 2. 11. oldal)"