Új esszéit három ciklusba sorolja a szerző. Az elsőben gondjairól, a másodikban társairól, a harmadikban pedig reményeiről ír. Közös nevezőjük a „közös Európa” lelkiismeretének vizsgálata. Ihletőjük a személyesség, az emlékiratszerű közvetlen tapasztalás.