Mint az tanulmánykötetekben nem szokatlan, ennek a szerzői is igen különböző műfajú és terjedelmű írásokkal szerepelnek a könyvben, az írások jó része viszont abban megegyezik, hogy mellékszereplőik kortársak: Popper Leó, Balázs Béla, Lesznai Anna, Ernst Bloch, Siegfried Kracauer, Ignotus Pál és így tovább - nem, nem a most 70 éves Sziklai László kortársai, hanem a főszereplő Lukácséi; mert az az összes szerzőt - élőt és holtat (azt is, aki ebben a kötetben nem Lukács-írással szerepel) - összeköti, hogy valamikor mindannyian a Lukács Archívumban dolgoztak hosszabb-rövidebb ideig, szellemi kapaszkodójuk (vagy annál is több, kinek hogy) Lukács György volt, iskolájuk pedig az ő Sziklai László vezette archívuma, és hogy így lehetett, annak viszonzásaképpen az ünnepelt tőlük - az elmúlt évtizedek után remélhetőleg nem csak - a kötetet kapja.