A tartók statikája l. kötet című, 1920-ban megjelent munkámban a statikailag határozott síkbeli tartóiknak azon erőivel foglalkoztam, melyeket állandó terhelés ébreszt. Az akkor tervbe vett II. kötetben a változó (mozgó) terheléssel és a sztatikailag határozatlan tartókkal kívántam foglalkozni, tekintettel azonban arra, hogy ehhez a kinematika törvényeinek ismeretére van szükség, ezek pedig nincsenek oly tervszerűséggel feldolgozva mint a sztatika törvényei, elhatároztam, hogy munkám folytatása előtt a kinematikának mindazon törvényeit, melyek a síkbeli tartókon szükségesek, rendszeresen feldolgozom. Ezen munkám során annak a felismerése, hogy a kinematika minden törvényének a sztatika egy-egy rokon törvénye felel meg, arra indított, hogy ezzel a rokonsággal is közelebbről foglalkozzam. Így történt, hogy mostani munkámban a kinematika törvényeivel való összehasonlítás okából a sztatika alaptörvényeivel is foglalkozom és ez az oka annak, hogy ezt a munkámat nem mint második kötetet, a megjelent 1. kötet folytatásaként hozom nyilvánosságra, hanem önálló munkaként, Tartók sztatikája és kinematikája cím alatt.
A sztatikában a külső erő ébresztette belső erőt a hatások összesége, a hatásrendszer jellemzi, melyben minden egyes külső erőhöz egy-egy hatás tartozik. Kimutatható, hogy a kinematikában az alakváltozást okozó belső mozgás ébresztette külső mozgást ugyancsak hatásrendszer jellemzi, melyben minden egyes belső mozgáshoz egy-egy hatás tartozik. Az idevágó összefüggésekből az derül ki, hogy azok az eljárások, melyek a sztatikában hatáshoz vezetnek, oly eljárásokkal azonosak, melyekkel a kinematikában külső mozgást határozunk meg, viszont azok az eljárások, melyek a kinematikában vezetnek hatáshoz oly eljárásokkal azonosak, melyekkel a sztatikában belső erőt határozunk meg. A sztatika és kinematika ezen összefüggéseiből a képzelt munkák törvényeinek felhasználása nélkül, közvetlenül is felismerhető az erő és mozgás felcserélhetőségének törvénye.
Az említett vizsgálatokban testek még nem szerepelnek, az egyes rudakat csak vonalak képviselik, melyeken a sztatikában külső erő belső erőt, a kinematikában pedig belső mozgás külső mozgást ébreszt.