A tervgazdaság alapvető jellemzői közé tartozott a vállalatok centralizált szervezeti rendszere és a puha költségvetési korlátot fenntartó állami újraelosztás. Az átalakulástól azt lehetett várni, hogy a magántulajdonnal együtt a verseny is erősödik: felbomlanak a korábban mesterségesen létrehozott nagyvállalatok, csökken a gazdaságon belüli, versenytorzító redisztribúció. Ezzel szemben az ezredforduló mindennapjai nálunk is a monopolista praktikák és a nagy fúziók híreitől, az egymásra licitáló újraelosztási tervek és programok, ráadásként az Európai Uniós támogatások ígéreteitől hangosak. Gyengék maradtak-e valóban Magyarországon a verseny strukturális alapjai? Milyen gazdasági és politikai érdekek tartják fenn a támogatások narkotikumát, milyen erők teszik ciklikus jellegűvé az újraelosztást? Lehet-e tartósan erősíteni a versenyképességet a verseny rovására? A könyv az elméleti keretek és a gazdaságpolitikai dilemmák elemzése mellett apparátusi döntések és vállalati esetek színes palettáját kínálja az Olvasónak, személyes beszélgetéseket és a kortárs történelem levéltárának tekintett napi sajtó cikkeit is felhasználva illeszti össze a sikerek és kódolt kudarcok mozaikjait.