Urak, gazdászok. Arisztokraták, értelmiségiek. Konkrét kérdésekre alkalmazható szakértelem és neheztelésekkel és vágyakkal operáló ideológia. Felelős gazdaságpolitika és politikai mozgósítás. Gazdasági ágazati érdekvédelem és átfogó antiliberális társadalomkritika. Ez a könyv a fenti szálakon gombolyítja történeteit 1821 és 1898 között, 77 éven keresztül. A szerző érdeklődését ilyen kérdések irányítják: Hogyan alakultak át a régi arisztokrácia társadalmi szerepei a kapitalista gazdaság és a tömegdemokrácia korában, a 19. század második felében? Hogyan viszonyultak a nagyurak az agrárszakemberekhez? Közeledik-e egymáshoz a két csoport, ha egyesületek sorában kell együttműködniük? Milyen volt az első agrárválság az 1880-as, 1890-es években? Miért tudták ekkor az agrártermelők a mezőgazdaság problémáival az egész politikai közvélemény figyelmét lekötni? Ha ilyen hatásosak voltak az agrárpanaszok, miért, hogyan vetélt el mégis a racionális megoldások jó része? A racionális megoldásokhoz tartozott- e a hitel- és fogyasztási szövetkezeteket alapító országos mozgalom? Vagy ez csak állvány volt, amin az agrárértelmiség fölkapaszkodott? Az urakból mezőgazdászok lettek, a mezőgazdászokból pedig urak?