A könyv a magyar társadalom elmúlt évtizedeinek legjelentősebb korszakát mutatja be. Időhorizontja a változásokat lassan érlelő késő Kádár-korszaktól a rendszerváltás hőskoráig, majd az ezt követő első lépésekig terjed. Vagyis azt a korszakot mutatja be, amikor a régi társadalmi szerepek már meginogtak, az újak pedig még csak lassan formálódnak- és kérdés, valóban innovációt hordozóak lesznek-e. Próbálkozások mindenesetre történnek.Az egymás mellé fűzött írások egyben pályám meghatározó váltását is reprezentálják. Míg az államszocializmusról való elemzéseimben lényegében véve szervezetszociológiai gondolkodásmódot követtem, a rendszerváltás megindulásától már a különböző társadalmi szereplők attitűdjeinek, értékrendszerének, gondolkodásmódjának megismerésére helyezem a fő hangsúlyt. A váltás nem volt véletlen. Stabil, kialakult, megállapodott hatalmi és társadalmi viszonyok között az intézmények jórészt meghatározzák a bennük helyet foglalók gondolkodását, magatartását, érdekérvényesítésük módját. Átmeneti korszakokban azonban, amikor a régi intézmények, szervezeti struktúrák legalábbis meginognak vagy felbomlanak, nagyrészt a társadalmi szereplők - elsősorban a hatalomra kerülők - formálják meg a régi vagy új szervezetek és kapcsolataik arculatát. A viharos korszakváltás ellenére elemzéseimen fő vonásait tekintve ma sem változtatnék. Amit ma máshogy látok: úgy tűnik, a nyolcvanas években túlértékeltem az államszocialista nagyvállalati szerkezet túlélőképességét. De túlértékeltem a piac pozitív szerepét és a liberális demokráciák politikai intézményrendszerében rejlő lehetőségeket is. Mindazonáltal a korszak alapviszonyainak leírásában talán nem tévedtem nagyot.