Plenter János itt közreadott műve, a Világuralmi téboly, a közgazdaság-tudomány és a történelemkutatás sajátos ötvözete. A szerző ismert közgazdász, a '90-es évek közepén a Soproni Egyetemen pénzelméletet tanított, előtte hosszá időn keresztül egy világméretű észak-amerikai beruházási bank pénzügyi tanácsadója volt. Már számos könyve és tanulmánya jelent meg a pénzelmélet és az állami gazdaságpolitika témakörében.

Legutóbbi könyve a Gazdaság és államhatalom, ami egyben e mostani mű szellemi előkészítése.
Alapgondolata, hogy a különböző történelmi korszakokban más és más gazdasági csoportok (halmazok) kezében van a hatalom - és a huszadik század elejétől kezdve ez az erő a pénzhatalom.
A Világuralmi téboly ennek a felfogásnak az alkalmazása a huszadik század világtörténetére; a korszak megrázó világtragédiáinak közgazdasági magyarázata, ami mindmáig hiányzik a történetírásban. A most közreadott értelmezésben ezeket a tragédiákat, a pénzhatalomnak a demokráciák világában elszabadult féktelen vagyonimádata és világuralmi igénye okozta.
A szerző következtetése, hogy a Nyugat féktelen vagyonhajszolása miatt a világ globális katasztrófa felé sodródik, amit csak egy új gazdasági rend kialakulásával lehet elhárítani. Olyan elrendezéssel, ahol törvény korlátozza a féktelen maggazdagodást és az ebből eredő politikai befolyást.
Ez gyökeresen új gondolat. A magyar társadalom mostani keserű tapasztalatai mindenesetre megerősíteni látszanak, hogy a jelenkori demokráciában még vészesen hiányzik az a hatalmi rend, ami az egyéni vagyonhajszolást összhangba hozná a közérdekkel, és megakadályozná, hogy a pénzhatalom birtokosai a nagy többség elszegényítése révén gazdagodjanak.
Magyar szempontból különösen érdekesek a szerző új megállapításai és javaslatai Trianonnal kapcsolatban.