„Divat volt 1945 után Magyarországon is, és a Romániánál maradt Erdélyben is, Dózsa Györgynél is, Saint-Just-nél is jobban gyűlölni az arisztokratákat. A grófi rang hallatára előkotortatták jöttment felelőtlenekkel a történelem lomtárából az alantas indulatokat, s lenyesték a magyar kultúra egyik legszebb ágát. Ennek a tudatos gyűlölettel táplált elmebeli elszegényítésnek az oka, hogy 1946 óta – az egy Megszámláltattál című trilógia kivételével – 1990-ig minden legális lehetőséget elzárt a magyar és román kultúrpolitika gróf Bánffy műveinek az olvasókhoz vezető útja elől. Pedig ha mérlegre tesszük a Bánffy-életművet, s az 1946-tól Magyarországon és Romániában regnáló politikusokat, és az esztétikai kánonokat diktáló művészek teljesítményeit, nem biztos, hogy a Bánffyét tartalmazó serpenyő billen majd a könnyűségtől és értéktelenségtől felfelé.” (Takács Péter)