Makád község lakói iránt tartozásomat szeretném törleszteni ezzel a régi tanulmánnyal. A táj, a falu, az ott élő emberek ifjúkoros első két évtizedének felejthetetlen része, együttesen adták a természet- és az emberszeretetet. Nehéz sorsot hordozott az ott élő nép. Évszázadok kegyetlen viharában megőrizték életüket s büszkén vallották honfoglaláskori eredetüket. A természeti erőkkel és az idegen hódítókkal való szüntelen küzdelem bizalmatlanná, kicsit zárkózottá tette őket. A község még a század elején is óvakodva fogadta az idegeneket, de ha megismerte és megszerette, szívébe fogadta. A falu, a nép és én kölcsönösen megszerettük egymást akkor, most közel 40-50 évi távolság után is él a kapcsolat közöttünk. Ezért kötelességem a falu múlt században élő, 1906-ban meghalt tudósát, Thúry Józsefet, annak rövid életét és tudományos munkásságát bemutatni most, amikor a falu népe az új általános iskolát Thúry Józsefről szándékozza elnevezni. Vissza