ECKHART FERENC (1885-1957) a dualizmus és a két világháború közötti magyar történetírás egyik legnagyobb hatású historikusa volt. Nevéhez egy modern, európai rangú alkotmány- és jogtörténeti program kidolgozása fűződik, valamint számos tehetséges tanítvány kinevelése, és a Szent Korona-tan gyökeres újraértelmezése. Történetszemlélete kétszer is, 1931-ben és 1955-ben, eltérő kritikai szemléletű tudományos és politikai viták tárgyává vált. A kötet e polémiák rekonstruálása és értékelése mellett arra is törekszik, hogy bemutassa Eckhart történetszemléletének jellegzetességeit, s ezek segítségével megalkossa azokat a kereteket, amelyek elősegítik alkotmány- és gazdaságtörténeti munkásságának értelmezését. Támaszkodva fennmaradt levelezésére és a nyomtatásban megjelent munkáira, a mű életrajzi adalékok közlése mellett elsősorban historiográfiai szempontú elemzést kínál. Ez a megközelítés az életművel egyidejű és az utókorban kibontakozó viták tárgyalását, a korabeli történészi diskurzusok bemutatását, illetve történetírás-történeti fogalmak (professzionalizáció, historizmus, társadalomtörténet, szellemtörténet) vizsgálatát jelenti.