A nyugati magyar irodalom '56-os nemzedékének egyik kiemelkedő alakja, Ferdinandy György életművének szentelt monográfia arra vállalkozik, hogy a francia, spanyol és magyar nyelven egyaránt publikáló szerző magyar nyelvű munkásságát kísérelje meg értelmezni. A legfontosabb feladat az, hogy az interjúiban önmagát magányos emberként meghatározó és művei hőséül többnyire az idegenség érzésével küzdő hősöket választó prózaíró mind a magyarországi, mind a nyugati magyar irodalom felől nézve különállással jellemezhető munkásságának lehetséges helyét igyekezzünk megtalálni.