"1920 januárjában, kemény télben gyalogosan ötven kilométeres utat tettem meg, mert el akartam szakadni a falusi, a paraszti napszámos élettől. Amikor az úton elfáradtam, s visszapillantottam a falumra: szilárdan eltökéltem: soha többé nem térek vissza." A vidéki életforma reménytelensége, a paraszti szolgasors ébresztette fel a vágyat az alig tizenöt éves fiúban egy másfajta életforma iránt. Fillér nélkül, magányosan vágott neki a nagy útnak, de amit elhatározott, azt véghez is vitte. Ez jellemezte egész pályafutásán emberi, politikai magatartását... Az erdélyi származású szerző egész fiatalon kapcsolódott be a mozgalomba, éveken át mint az Illegális Román Kommunita Párt instruktora járta be Erdély városait, falvait ipartelepeit. Két évig szenvedett a világszerte hirhedtté vált Doftana fegyházban. Tizenkét esztendővel később, 1941-ben, amikor mint az "erdélyi nagy per" egyik vádlottja ismét börtönbe került, alkalma nyílt a magyar csendőrnyomozók rafinált módszereit összehasonlítani a román sziguranca kínzási módszereivel. A gyötrelmes rabságnak az vetett véget, hogy a foglyokat is beosztották büntetőszázadba és kivitték a frontra, ahol hamarosan fogságba estek. Fazekas feleleveníti izgalmas partizánélményeit, kalandos hazatérését 1944 őszén, majd Szegeden és Debrecenben végzett pártszervező munkáját. A tartalmas, érdekes önéletrajz napjainkig vezeti el az olvasót.