Közismert és kézenfekvő tény, hogy az emberiségnek, egy nemzetnek vagy egy intézménynek sem lehet kiszámítható jövője, saját múltja alapos ismerete nélkül Csak a megismert múlt időben egymásra épülő, egymásra rakódó rétegeire alapozva lehetséges megbízható jövőt tervezni, építeni. A magyar meteorológia 130 éves történetének két nagyon nehéz, sötét időszaka volt, amelyek akkor létét, további jövőjét is veszélyeztették Az első ilyen időszakot a Trianon utáni országcsonkulás rettenetes évei jelentették; a másodikat a vesztett II. világháborút követő évtized. Mindkét időszakban nagyszerű férfiak, tudós igazgatók mentették meg az Intézetet a teljes ellehetetlenüléstől. Az l. világháború után Róna Zsigmond, majd Steiner Lajos, itthon és külföldön széleskörűen ismert, nagy tekintélyű tudósok következetes munkája emelte ki az Intézetet a pusztulásból A II. világháború után Aujeszky László, Réthly Antal és Tóth Géza áldozatkészsége mentette meg az intézményt is és a benne tömörülő szakgárdát is a fizikai megsemmisüléstől. Tóth Géza 1950 tavaszi letartóztatásával az anarchia, a tudatlanság, a kártevés örvénye fenyegette elnyeléssel az Intézetet és a benne koncentrálódott szellemi értékeket.