Az 1950-es évek pártzsargonjában azokra mondták, hogy „lemaradt a gyorsvonatrúl”, akik nem értették a száguldó történelem gyors politikai változásait. Ellenkeztek, büntetés alá kerültek, behozhatatlan hátrányba kerültek, a kirekesztettek sorsa várt rájuk. Püski Sándor élete során többször inkább kiesett, semmint lemaradt a történelem gyorsvonatáról. Mert fenn ült ő többször is azon, mégpedig a mozdonyon. Egész életét jelképezheti az a vele nyolcévesen megesett történet, amit maga írt meg.