Babits Mihály, Kosztolányi Dezső, Tóth Árpád, Juhász Gyula. Ez a négy név évtizedekig együtt szerepelve fémjelezte a Nyugatot a magyar irodalom tankönyvekben. Ez a négy költő-óriás a fejekben megbonthatatlan egységgel élt, még rangsor se nagyon készült közöttük. A 20. század végén aztán külön életet kezdtek élni. Kosztolányi az élre ugrott, ismert, sokat olvasott, népszerű író maradt, Babits a keveseké lett, Tóth Árpádot és Juhász Gyulát pedig csak a "vájtfülűek" emlegették. És aztán egyszer csak, a 21. században, Juhász Gyula már a tankönyvekből is száműzetett. Ebben az éppen "kiűzetett" állapotban lett készen a Nap Kiadó legújabb In memoriam-kötete, egyik az utolsók közül, mert a sorozatot a 2006-ban elhunyt szerkesztő, Domokos Mátyás lezárta. A 67 kötetből ez a 65. Ebben a 20. századi magyar írókat bemutató sorozatban, mely az In memoriam és Emlékezet sorozatcímeket viseli, Domokos Mátyás válogatásában Juhász Gyula benne van. A szegedi költő életútját a szegedi irodalomtörténész, Lengyel András mutatja be a recepció tükrében, nem véletlenül, több szegedi író és irodalomtörténész írásán keresztül. A kötet alcíme (Milyen volt) a sorozat szokásához híven az egyik leghíresebb, legtöbbet idézett Juhász Gyula-vers címe. Érzékeny lelki alkata, "betegsége", szegedi hírlapírói és költői léte elevenedik meg a kortársak (Kosztolányi, Somlyó Zoltán, Babits, Tóth Árpád) kritikáiban és írásaiban. Juhász Gyula többször is öngyilkosságot kísérelt meg, szomorú, társtalan és magányos életet élt. Két verseskönyve, egy elbeszélése jelent meg rövid életében, összegyűjtött versei később igen sok kiadást értek meg. Cikkei azonban számosan láttak napvilágot.