Ennek a memoárnak a szerzője Budapestről indult, itt is nőtt fel igazi polgári családban. Apja, Csécsy Imre író, újságíró, a 20. századi Budapest majd minden polgári liberális mozgalmában részt vett, illetve a legrangosabb lapok munkatársa volt. Szerkesztője volt a Századunknak és a Huszadik Századnak egyaránt, dolgozott Jászi Oszkárral és Bajcsy-Zsilinszky Endrével. Lánya gyermek- és ifjúkorát a legragyogóbb magyar entellektüellek között töltötte. Csécsy Magdát Párizsba vitte a sors 1948-ban. Francia nyelvtanár lett, menekülteket, többek között 1956-os magyar menekülteket tanított. Majd francia nyelvészettel kezdett el foglalkozni, amelynek nem csupán tanára, hanem tudósa is lett. Kíméletlenül őszinte memoár, egy igazi értelmiségi asszony vallomása munkáról, magányról, örömről és nehéz sorsfordulókról.