A szerző kötetében a neves professzor, a néprajz tudományának egykori kiválósága, a legszögedibb szögedi, Bálint Sándor életének azt a korszakát mutatja be, amikor szorgos mindennapjainak többnyire láthatatlan részévé vált a kommunista államvédelmi (majd állambiztonsági) szolgálat hol csak lazán vett felderítő-ellenőrző, hol szigorúbb mélységi operatív feldolgozó tevékenysége. A felkutatott források (utasítások, jelentések stb.) alapján ismerteti és kommentálja a tudós-tanár életét 1947-től végigkísérő megfigyelés és konspiráció minden egyes momentumát, bemutatva a megfigyelők céljait, módszereit, eredményeit. A csendes és mélyen vallásos Bálint Sándor ellenséges tevékenységére irányuló ellenőrzés operatív feldolgozását öt fejezetre tagolva ismerhetjük meg. Elsőként az 1945 és 1961 közötti időszak kerül terítékre a fennmaradt iratok (nagy részüket 1956-ban és 1989-ben megsemmisítették) alapján. Ezt követően az 1961-63. esztendőkről olvashatunk, amikor Bálint Sándort és néhány társát Utazók fedőnéven tartották operatív feldolgozás alatt, eredménytelenül. A következő fejezetekben az 1963-65-ig tartó, Fellazítók fedőnevű személyekkel kapcsolatos tevékenységről, és annak eredményéről, Bálint Sándor államellenes bűncselekményért történt jogerős elítéléséről szerezhetünk ismereteket. Az utolsó fejezetben a tudós úgynevezett utóellenőrzése kerül röviden bemutatásra. A szerző természetesen a fennmaradt anyagok mennyiségétől függően szót ejt a megfigyelések elrendelőiről, irányítóiról és végrehajtóiról is, bemutatja pályafutásukat és szakmailag is jellemzi őket. A kiadványt a források levéltári fellelhetőségi helyeinek jegyzéke, névmutató és Bálint Sándor rövid életrajza zárja.