1812-ben jelent meg Londonban a Childe Harold zarándokútjának első két, majd 1816-ban a harmadik és negyedik éneke. Már az első két ének az irodalomban alig ismert Lord Byront Anglia első költőjévé emeli. A verses regényben a főhős, Childe Harold bejárja a századelő háborúval sújtotta Európának több országát és a Balkánt, de a képzelt útitárs sosem takarja el a költőt magát. Byron költői lelkesedéssel ír a szép tájakról, nyíltan, szeretettel beszél a megismert népekről, emberekről. Irtózattal festi a háború borzalmait, romantikus rajongással néz fel az antik Görögországra. A népek szabadságának zászlóvivője, és gyűlölettel szól a zsarnokságról. Gondolatai a romantika legszebb korát idézik, amelyet emelkedett stílus és gyönyörű verselés jellemez. Byron a Childe Harolddal úgynevezett történelmi jegyzeteket is közzétett, amelyek jó megfigyelésről, politikai éleslátásról és olykor szarkasztikus humorról tanúskodnak. E könyv a világirodalmi jelentőségű költemény és a jegyzetek első együttes hazai kiadása.