"Úgy vagyunk mi is, mint a folyóparton növekvő fűszál: ha jön az ár, mélyen meghajol, s bár a víz mossa, meg nem töri. Ám amint a hullám elvonul, ismét fölegyenesedik, derűsen pompázik teljes szépségében."

Ki volt Árpád-házi Szent Erzsébet? Tragikus sorsú királylány, a szegények és betegek istápolója, a középkori egyház szentje, a szociális érzékenység máig élő példája - de legelőször is Istentől megszólított lélek. Sorsát mindig mások szabták meg: szülei, a türingiai őrgrófi dinasztia belső viszonyai vagy szigorú gyóntató atyja, Marburgi Konrád.

Ursula Koch életrajzi regényében úgy mutatjuk be Erzsébetet, mint aki minden politikai, egyházi és társadalmi nyomásnak ellenállva csupán egyvalamire törekedett: mindenben Isten szavának engedelmeskedni és áldozatkész szeretettel megélni az elesetteket felkaroló jézusi evangéliumot.