"Az Éhségkönyv nem ad tanácsokat ahhoz, hogyan éljünk meg 40 kegyetlenségben, mohóságban és gyávaságban elherdált évet, és arra sem, hogyan éljünk át 40 elmélkedésben, koplalásban és némaságban eltöltött napot. Az Éhségkönyv csak arra villant fényt, hogyan éljünk egy pillanatig." Triceps, a szabadkai rendező és bodyart-művész, az egykori Új Symposion szerkesztője, számos performansz megvalósítója negyvenedik születésnapján, 1995. szeptember 29-én behegesztette magát a Ferencváros egy ódon pincéjében előkészített óriási vasketrecbe. Ketrecére óriási szárnyakat hegesztettek, így hozva létre szabadság és bezártság szimbolikus terét. Ebben a ketrecben némán böjtölt, koplalt, éhezett 40 napon át. Naplóját egy aszkéta szigórú szabályai szerint vezette a ketrecben eltöltött minden egyes napon. A történtek után tíz évvel megjelenő Éhségkönyvet nem lehet csupán olvasmányként érzékelni, a leírás olykor lírai, olykor realista, olykor naturalista volta révén az olvasó átéli ezt a különböző kultúrákat összekötő rituális éhezést.