Amikor 1949-ben angol nyelven először megjelent A kultúra meghatározása, az egyesült Európa eszméje még nem szökkent szárba. A spontán egyesítési törekvések hajnalán Eliot a divatos baloldali értelmiségi beállítódással szemben a tradicionalista kultúreszmény szellemében írja meg művét. Látnoki erővel mutatja be annak veszélyét, hogy a nemzetek határain átívelő politikai egység elsorvaszthatja a nemzetállamok kultúráját, s ezzel együtt az egész európai kultúrát. Az eredeti európai kultúrát szerinte az jellemzi, hogy a nemzeti kultúrák identitásukat megőrizve élnek egymás mellett; átitatódnak egymással, kölcsönösen és több szinten hatnak egymásra, hiszen közös gyökerük van: a kereszténység.