Klió természete olyan, hogy nemcsak a csábos múzsa szerepében tudja tenni a szépet az azt elváró publikumának, de könnyen gonosz csábítóvá is válhat, ha előnyös ajánlatot kap. A történészek istennője sokarcú. Vétenénk szakmánk szabályai ellen, ha csak a szép arcát mutatnánk meg. Hamisságának, esetenként otromba hazudozásainak vég nélküli a története. Időről időre emlékeztetnünk kell erre a gyanútlan közönséget, hogy ne dőljön be a könnyű bókoknak, a csalfaságnak, de tudja értékelni az igazmondást, még ha bármennyire kellemetlen is tudomásul venni azt. Ezért hát tesszük a dolgunkat, igyekszünk minél többet megtudni az általunk tanulmányozott múltról, feltárni igazságait. Olykor azt is be kell látnunk, hogy a történettudomány legitim módszereivel bizonyos problémákat soha nem lehet megoldani. Ebben a kötetben olvasható például Tyimoska Ankungyinov, egy 17. századi orosz szélhámos rövid története - ahogy az a fennmaradt hézagos dokumentumanyag alapján rekonstruálható. Egy a lehetséges interpretációk közül, amely éppen a leglényegesebb, legérdekesebb kérdésekre - az emberi motivációkra - nem tud verifikált választ adni. Szépírónak kellene lennem, hogy a fantáziám segítségével tömjem be az ismerethiány lyukait. Ilyen csapdahelyzetbe gyakran kerül a történész, ha az embert állítja kutatásai középpontjába. De ki mást is állítson? Hiszen nagybetűs történelem nem létezik, csak emberek története van. Engem legalábbis mindig az emberek érdekeltek.