A történelmi források nem igazítanak el bennünket a piramisok építési technikájára vonatkozóan, ezért rengeteg elmélet és feltételezés született ezzel kapcsolatban. A legmegalapozottabb feltevéseket két nagy csoportba sorolhatjuk. Az egyik társaság valamilyen mechanikus szerkezetet feltételez a nagy művek hátterében, s bár ennek régészeti bizonyítéka nem került elő, nézetüket alátámasztja Hérodotosz leírása, aki mintegy kétezer évvel az építkezés befejezése után járt a gízai fennsíkon. A másik csoportba a rámpa hívei tartoznak, akik kétféle eljárást tartanak elképzelhetőnek: az egyik egyetlen egyenes rámpát feltételez, amelyhez épp annyi anyagra volna szükség, mint magának a piramisnak a megépítéséhez; a másik megoldás a cikcakkos rámpa, amely az emlékmű oldalai mentén csigavonalban emelkedik. Az utóbbi nézet hívei abban bizonytalanok, vajon egy ilyen rámpa mennyire lehetett stabil és ellenálló, s például Kheopsz piramisa esetében kibírhatta- e az akár 60 tonnát is nyomó gránitgerendák súlyát.