A ​nálunk is ismert kitűnő szovjet történész könyvének tárgya az egyszerű
középkori ember világképe, amelyben – mint bizonyítja –
szétválaszthatatlanul és ellentmondásosan ötvöződnek a
folklorisztikus-hagyományos elemek a latin nyelvű forrásait elemezve
mutatja be azt a folyamatot, amelyben az ún. „hivatalos”, egyházi
kultúra megnyerni igyekezett a „pogány” tömegeket. Bizonyítja, hogy
eközben nemcsak a „népi kultúrába” kerültek be a „magas kultúra” elemei,
hanem ez utóbbi is pogány motívumokkal telítődött. Meggyőzően cáfolja a
középkor „kettős kultúrájáról”, dualizmusáról hangoztatott nézeteket,
számos, ma legfeljebb a leírás szintjén ismert s kissé misztikusan
kezelt jelenséget világít át, tesz érthetővé (a középkor áhítata szemben
ugyanezen korszak féktelen durvaságával, a groteszk jelentősége s ezzel
összefüggésben Villon és Hieronymus Bosch titka). A szerző 1974-ben
magyarul is megjelent kötetéhez hasonlóan ez az írás is szerencsés
ötvözete a tudományos felkészültséget tükröző koncepciózus
gondolatmeneteknek és a tiszta, jól követhető, roppant élvezetes
stílusnak.