Szavak, megsárgult fóliánsok és csinosodó nyelvek. Hegyek, folyók, régen elpusztult falvak és ahogy egykor nevezték őket. A régi igék hirdetik és a Nemzet prófétái, szótárral, útirajzzal vagy a katedrán, az ősi líceum bolthajtásai alatt. Szlovákok, csehek, lengyelek, magyarok, horvátok vagy szerbek, mindegy, hiszen annyira ismerős amit leírtak, latinul vagy a maguk nyelvén. A nyelvész, a fordító, az irodalomtörténész, a történész, e kötet minden szerzőjének tolla nyomán együtt kerekedik ki a Dunatáj képe, a hitek és a kötődések, akkor is, amikor összefonódtak, akkor is, amikor le akarták gyűrni egymást...