A könyv példák sorával mutatja be a szakrális építészet mai szellemi helyzetét. Az első világháborútól napjainkig ível az az összefüggő korszak, amelyben az építészetben és különleges hangsúllyal a szakrális építészetben megtörtént az elszakadás a történeti korok hagyományozott eszköz- és stíluskészletétől, s egy meghatározóan új formanyelv jött létre. Ez a modernitáshoz kapcsolódó formanyelv jó néhány esetben jobban összeköt olyan alkotásokat, amelyek a 20. század első felében és a közelmúltban jöttek létre, mint olyanokat, amelyek egy egymáshoz közelebb eső időszakban születtek.