Közismert (?) a mítosz, hogy a holokauszt idején a dán király is magára varrta a sárga
csillagot, hogy kifejezze szolidaritását megbélyegzésre és halálra ítélt honfitársaival. Ez a
legenda szimbolizálja a dán zsidók sorsát, ami európai kivételként nem foszlott
"sorstalansággá" a holokauszt idején.
Az anekdota tényszerűen népmesei túlzás, azonban a tartalma/üzenete annál inkább igaz. A
dán politikai hatalom, a közigazgatás és a társadalom közös munkával és összefogással
megmentette zsidóit. Bo Lidergaard könyve több szálon járja körül ezt a folyamatot -
társadalmi beágyazottságot és sokrétű emberi tartást, leleményt felmutató kivitelezést.
Egyéni történeteket mesél el, s elemzésében azt a világpolitikai és társadalmi környezetet
vizsgálja, amelyben ez a hőstett végbement.
A magyar olvasó számára nem a köztudott(?) mentő akció lesz az újdonság. Hanem az, hogy
- bár a korabeli Dánia a Horthy-Magyarországhoz hasonlóan csatlós állam helyzetében volt a
II. világháború alatt, Németországtól még jobban függött gazdaságilag és katonailag, s
nemkülönben a Szovjetunióval, a kommunizmussal szemben is elutasító ellenszenvet táplált
-, azonban amikor az alapvető emberi értékekről volt szó, nem engedett a szintén
megszálláshoz folyamadó bizalmatlan szövetségesének. Mindent elkövetett, hogy zsidóit
megmentse. Mind az életüket, mind az egyenértékűségükbe vetett hitüket.
A magyar olvasó számára az oly ellentétes narratívájú és végkifejletű párhuzamok
tanulságait végiggondolni, ez lesz a ma is aktuális - helyenként revelációs - újdonság.