A kritika válságban van. Válságban volt mindig. Ez a természete. A kritika válságáról úgy évtizedenként zajos viták robbannak ki az irodalmi lapok hasábjain és különféle tudományos tanácskozásokon. A résztvevőknek általában még olyan alapkérdésekben sem sikerült egyezségre jutniuk, hogy mi a kritika célja, feladata, funkciója, egyáltalán kiről, miről és kihez szól a kritika. Végül is elmondható, a kritikaviták eredménytelenségének oka sem másban keresendő, mint a kritika természetében. A kritika ugyanis sajátosan átmeneti, köztes műfaj. Az együtt munkálkodás sikerességéhez az értelmező legfeljebb hozzájárulni képes. Feltéve, hogy kérdései és állításai meghallgatásra találnak.