A birodalmak közti tér, a kötetben szereplő írók élettere a kelet és dél felé nyitott Közép-Európa. A gondolkodás legelemibb szintjén az különbözteti meg e területet azoktól a birodalmaktól, amelyek zsákmányként tekintenek rá, hogy itt önmagában nem érték a szó szerinti, fizikai értelemben vett nagyság. Több szereplő is a Közép- és Kelet-Európát elválasztó civilizációs törésvonal két oldalán lévő területekhez kötődik, amelyek birodalmak perifériájaként nem tudják betölteni közvetítői szerepüket, pedig kulturális adottságaik nagyon is alkalmassá teszik őket erre.

Sokat tudnak erről a keletlengyel emigráns esszéisták, akárcsak a Kijevből Szentpétervárra került orosz regényíró, Jevgenyij Vodolazkin, de a jelent mégis inkább a Tengerköz mai írói, Szvetlana Alekszijevics és Artur Klinau műveiből érthetjük meg, akik a mai birodalom természetéről szereztek igen értékes tudást, nem akármilyen áron. Emellett szóba kerülnek olyan művek is, amelyek a közép-európai etnikai sztereotípiák irodalmi reprezentációi miatt érdekesek. Így került be a kötetbe a XIX. századi Galíciát jól ismerő lengyel regényíró és egy porosz írónő, aki a Lengyel vér című, valaha igen népszerű románcban vállalkozott a lehetetlenre: harmóniát teremteni a romantikus lengyel lélek és a domináns porosz alkat között.

Ha ilyen szempontból vizsgáljuk a műveket, jó hasznát vesszük a posztkolonializmus Kelet- és Közép-Európában honosított változatának, akárcsak a térpoétikának, hisz a kötet másik fontos témája az utazás. Megismerjük a Tengerköz két tragikus városát, Minszket és Csernobilt (a múltjukkal együtt), majd teszünk egy kitérőt Közép-Európa és a Balkán határvidékén. Elgondolkodhatunk azon, hogy Újvidék és Pécs Dél északi vagy Észak déli perifériája-e - a végállomás pedig legyen Isztambul, egy halott birodalom fővárosa.

A kötet megjelenését a Wacław Felczak Alapítvány támogatta.

Pálfalvi Lajos (1959) irodalomtörténész, műfordító, a PPKE Lengyel Tanszékének oktatója. A nyolcvanas évek közepe óta fordít lengyel és orosz irodalmat. A közép-európai komparatisztikából kiindulva jutott el a posztkolonializmus közép- és kelet-európai változatáig. Tanulmányaiban az irodalom vizsgálata során a történelem és a politológia szempontjai is helyet kapnak.