1995 fagyos decemberében szerettei és barátai a Kozma utcai temetőben vettek búcsút Meller Ágnestől, aki a hetvenes-nyolcvanas években a fokozatosan megnyíló szellemi horizont alatt dolgozó filozófusok, irodalmárok fordítója, szerkesztője, tanítója, vendéglátója, vacsoráztatója, pótmamája, történelmi információ- tárháza, az első magyarországi független demokratikus szakszervezet szállásadója és háziasszonya, kifogyhatatlan anekdotázó és adakozó volt.
Szikrázó társasági jelenléte mellett Meller Ágnes történelmi-filológiai tudása, mesélő hajlama és kreatív, eredeti gondolkodásra és a társak gondolatainak stimulálására való képessége néhányszor saját gyümölcsöt is termett. Az így született írásművek egyszerre tanítanak pontosságra, alaposságra, s szolgálnak élményként, szórakoztató olvasmányként üde, tökéletesen nonkonformista, humorral átitatott, mégis mélységesen komoly, ráadásul filológiailag tökéletesen pontos szövegeikkel.

Lenkei Júlia